Csendben emésztgettük az imént elhangzottakat, amikor a Barrakudák parancsnoka, Tony Heins rontott be hozzám.
- D. J. Gyere gyorsan!
- Mi van?
- Most tartóztatták le Sanderson ezredest.
- Helyes - bólintottam.
- Hogy mi?- hökkent meg.
- Szemét alak volt.
Ha nem kötnek le más problémák, talán észrevettem volna a szeme villanását, de az igazság az, hogy fejben már a mentőakciót szerveztem. Magasról letojtam az ezredest, a Barracudákat, sőt, szégyen, nem szégyen, az sem érdekelt, hová tüntek a rakéták.
- Ezt megnézem magamnak- ugrott fel José.
- Kicsit aljas vagy, ugye tudod?- rótta meg nem túl meggyőzően az őrnagy, de ő is kivonult a többiekkel együtt.
Én is kislattyogtam a ház elé. Épp idejében, hogy lássam az előttünk elhúzó kékfényes autót. A hátsó ülésen, két katonai rendész között ült "nagyra becsült" főnökünk. Amikor elhaladtak előttünk tett egy félreérthetetlen mozdulatot. Felemelte összebilincselt kezét és az egyik mutatóujját elhúzta a torka előtt. Ez minden nyelven ugyanazt jelenti: halott vagy. A szemem sarkából úgy láttam, mintha Tony alig észrevehetően bólintott volna. De lehet, hogy tévedtem. A bámészkodók szétszéledtek, én is elindultam a ház felé. Billy a gesztenyefa árnyékába húzódott.
- Csak nem bujkálsz?
Kissé zavarba jött.
- Valójában igen. Szerintem érthető okból.
Bár egyáltalán nem fogtam agyilag de igazából nem is érdekelt. Rohadt fáradtnak éreztem magam. Talán egy hétig is tudnék aludni.
Azonban az alvásból nem lett semmi. Verejtékben fürödve, zakatoló szívvel ébredtem, mint már napok óta minden éjjel. De ez a rémálom most az életemet mentette meg. Szememet kinyitva, a félig lehúzott redőny félhomályában egy sötét árnyat láttam meg, amint az ágyam mellett áll. A kezében megvillant valami. Nem kellett hozzá túl sok gondolkodási idő és túl sok fantázia, hogy tudjam, egy kést tart a torkom felé. Reflexből cselekedtem. Átgurultam az ágy túloldalára, majd le a földre. A lecsapó kés a párnámat hasította fel. Automatikusan a kapcsoló felé csápoltam de a támadómnak is hasonló járhatott a fejében, mert megelőzött. Az égőnek annyi. Az ajtóban egy másik alak jelent meg kezében a dossziéval. Az ágyat dobbantónak használva rárepültem az illetőre és sikerült leterítenem. A paksaméta a szekrény alatt landolt a fickó pedig elterült a padlón. Letéptem róla a símaszkot de megnézni már nem volt időm, mert a másik ismét a kését vetette be ellenem. A nyakán lévő skorpió alakú tetoválás azonban örökre beleégett az agyamba. És hiába jött a társa a haleffel, én már pontosan tudtam, hogy ki fekszik a nappalim padlóján.
- Te rohadék- sziszegtem miközben elkaptam a kést szorongató kezet és nagyot rántottam rajta. A reccsenést hallva gonoszabbik énem ujjongott de angyali énem sem zokogott. Ám egy pillanatig nem figyeltem a letiport támadóra. Az megkaparintotta a lehulló kést és a combomba döfte. Érzésem szerint tövig. A penge megcsikordult a csonton. Kicsorduló könnyeimtől félvakon csaptam feléjük. Valami puhába mélyedt az öklöm és jajszó kísérte az akciómat. A talpam megcsúszott a combomból kifojt véren. A támadóim még mindig nem adták fel de ekkor szinte berobbant a bejárati ajtó.
- Kezeket fel- harsogta egy ismerős hang.
Bár a helyzet cseppet sem volt vicces, én még sem bírtam megállni és noha sírni tudtam volna kínomban, mégis elsütöttem a magától értetődő poént.
- Én is?
A két sötét alak egy pillanatra megdermedt aztán a nappali üvegajtaján át távoztak. A francba. Tudják ezek mennyibe kerül egy ekkora üvegtábla? Csordogáló vérem hiányát kezdtem egyre jobban érezni. Lassan lecsúsztam a földre és "függöny le".
Úgy tűnik kezd szokásommá válni, hogy egy kórházi ágyon ébredek. Csak most a vállam helyett a combom lüktet de veszettül.
- Ha lerohad a lábam, kinyírom azt a mocskot- átkozódtam.
- Azt sem tudod kik voltak- próbált józanul érvelni Henry.
- Szerintetek kinek van egy skorpió tetoválva a nyakára?
Öten mondták egyszerre: Viktor Heins.
- Az a szemét kurafi- csapott a levegőbe Niklas. - Csak kapjam el. Szétmorzsolom a t....
- Higgadj le haver- csitította José.- Tartalékold az erődet!
Mivé lett a világ? Egy forró vérű mexikói csitít egy hidegvérű skandinávot. Billy Williams lépett be az ajtón.
- Mostantól védőőrizet alatt vagy- Egyből a lecsóba.- Két katona mindig itt áll majd az ajtód előtt.
Fukida hiénákat megszégyenítő hangon röhögött fel.
- Azok is katonák voltak, akik rátörtek és ki akarták nyírni.
- Majd mi váltjuk egymást mellette- ajánlkozott Henry. A többiek buzgón bólogattak.
- Nektek más dolgotok lesz- törte le a lelkesedésüket az őrnagy. - Át kell dolgoznotok a mentőakciót öt személyesre.
- Mire gondolsz? -adtam az ártatlant.
- Nekem ne akarjátok bemesélni, hogy nem gondolkodtatok el azok, hogyan hozzátok ki Robertet. Azok nem is ti volnátok.
Ilyen rövid idő alatt egész jól kiismert minket.
- Egyébként zöld utat kaptatok. De számítsatok rá, hogy DJ nem megy.
- Dehogy nem megyek- dühöngtem.
- Már pedig te ezzel a lábbal maradsz itthon a seggeden- parancsolt rám José. Nocsak. A nyúl viszi a puskát?
- Hékás- tiltakoztam. - Ez lázadás.
- Egy fittyfenét. Ez józan ész.
Láttam Billy arcán. hogy valamin erősen gondolkodik.
- Köpd ki őrnagy mielőtt gyomorfekélyed lesz!
Némi habozás után az ajtóhoz lépett és becsukta. Ebből már sejtettük, hogy bizalmas lesz a dolog.
- Tudom, hogy eleinte egy seggfejnek tartottatok.
- Ugyan dehogy- tiltakozott Fukida kicsit hevesebben a természetesnél.
- Az egyik leghasznosabb képességem, hogy látom, ha hazudnak nekem. De nem haragszom.
Közelebb lépett és lehalkította a hangját.
- Bennetek teljesen megbízom ezért őszinte leszek.
- Éppen ideje volt- okvetetlenkedett Henry.
- Pofa be- ripakodott rá José.- Figyelünk.
- Szóval. Először is nekem nem ez a valódi nevem.
- Valahogy sejtettem- bólintottam.- Nincs az a kitekert humorral megátkozott anya, aki William Williamsnek kereszteli a fiát. Szóval hogy is hívnak valójában
- Kösz.- vigyorodott el Billy- Az eredeti nevem Peter Bullings.
Mind a hatan egyszerre hördültünk fel. Peter Bullings, vagyis a "Pitbull". Nem véletlenül kapta ezt a becenevet. A katonai nyomozóhivatal leghírhedettebb kopója. Ha egyszer rákattan egy ügyre, addig nem nyugszik, míg meg nem oldja és úgy hírlik, nem válogat az eszközökben. Viszont, aki a barátja, azért a tűzbe megy. Na azért még seggre nem esünk tőle. Vagyunk mi is olyan jók, mint ő.
- Szóval te lennél Pitbull ezredes?- hümmögött Niklas és alaposan szemügyre vette az előtte álló Petert.
- Niklas! Ne légy bunkó.Szerintem az ezredes mindent el fog nekünk magyarázni- mondta Andy és sokat mondóan dőlt az ajtófélfának.
-Srácok.-csitítottam őket- Szerintem ehhez már semmi hozzá fűzni való nincs. Vagytok olyan okosak, hogy magatoktól rájöjjetek mindenre. Egyébként is nincs nektek valami dolgotok?.
- D. J. Gyere gyorsan!
- Mi van?
- Most tartóztatták le Sanderson ezredest.
- Helyes - bólintottam.
- Hogy mi?- hökkent meg.
- Szemét alak volt.
Ha nem kötnek le más problémák, talán észrevettem volna a szeme villanását, de az igazság az, hogy fejben már a mentőakciót szerveztem. Magasról letojtam az ezredest, a Barracudákat, sőt, szégyen, nem szégyen, az sem érdekelt, hová tüntek a rakéták.
- Ezt megnézem magamnak- ugrott fel José.
- Kicsit aljas vagy, ugye tudod?- rótta meg nem túl meggyőzően az őrnagy, de ő is kivonult a többiekkel együtt.
Én is kislattyogtam a ház elé. Épp idejében, hogy lássam az előttünk elhúzó kékfényes autót. A hátsó ülésen, két katonai rendész között ült "nagyra becsült" főnökünk. Amikor elhaladtak előttünk tett egy félreérthetetlen mozdulatot. Felemelte összebilincselt kezét és az egyik mutatóujját elhúzta a torka előtt. Ez minden nyelven ugyanazt jelenti: halott vagy. A szemem sarkából úgy láttam, mintha Tony alig észrevehetően bólintott volna. De lehet, hogy tévedtem. A bámészkodók szétszéledtek, én is elindultam a ház felé. Billy a gesztenyefa árnyékába húzódott.
- Csak nem bujkálsz?
Kissé zavarba jött.
- Valójában igen. Szerintem érthető okból.
Bár egyáltalán nem fogtam agyilag de igazából nem is érdekelt. Rohadt fáradtnak éreztem magam. Talán egy hétig is tudnék aludni.
Azonban az alvásból nem lett semmi. Verejtékben fürödve, zakatoló szívvel ébredtem, mint már napok óta minden éjjel. De ez a rémálom most az életemet mentette meg. Szememet kinyitva, a félig lehúzott redőny félhomályában egy sötét árnyat láttam meg, amint az ágyam mellett áll. A kezében megvillant valami. Nem kellett hozzá túl sok gondolkodási idő és túl sok fantázia, hogy tudjam, egy kést tart a torkom felé. Reflexből cselekedtem. Átgurultam az ágy túloldalára, majd le a földre. A lecsapó kés a párnámat hasította fel. Automatikusan a kapcsoló felé csápoltam de a támadómnak is hasonló járhatott a fejében, mert megelőzött. Az égőnek annyi. Az ajtóban egy másik alak jelent meg kezében a dossziéval. Az ágyat dobbantónak használva rárepültem az illetőre és sikerült leterítenem. A paksaméta a szekrény alatt landolt a fickó pedig elterült a padlón. Letéptem róla a símaszkot de megnézni már nem volt időm, mert a másik ismét a kését vetette be ellenem. A nyakán lévő skorpió alakú tetoválás azonban örökre beleégett az agyamba. És hiába jött a társa a haleffel, én már pontosan tudtam, hogy ki fekszik a nappalim padlóján.
- Te rohadék- sziszegtem miközben elkaptam a kést szorongató kezet és nagyot rántottam rajta. A reccsenést hallva gonoszabbik énem ujjongott de angyali énem sem zokogott. Ám egy pillanatig nem figyeltem a letiport támadóra. Az megkaparintotta a lehulló kést és a combomba döfte. Érzésem szerint tövig. A penge megcsikordult a csonton. Kicsorduló könnyeimtől félvakon csaptam feléjük. Valami puhába mélyedt az öklöm és jajszó kísérte az akciómat. A talpam megcsúszott a combomból kifojt véren. A támadóim még mindig nem adták fel de ekkor szinte berobbant a bejárati ajtó.
- Kezeket fel- harsogta egy ismerős hang.
Bár a helyzet cseppet sem volt vicces, én még sem bírtam megállni és noha sírni tudtam volna kínomban, mégis elsütöttem a magától értetődő poént.
- Én is?
A két sötét alak egy pillanatra megdermedt aztán a nappali üvegajtaján át távoztak. A francba. Tudják ezek mennyibe kerül egy ekkora üvegtábla? Csordogáló vérem hiányát kezdtem egyre jobban érezni. Lassan lecsúsztam a földre és "függöny le".
Úgy tűnik kezd szokásommá válni, hogy egy kórházi ágyon ébredek. Csak most a vállam helyett a combom lüktet de veszettül.
- Ha lerohad a lábam, kinyírom azt a mocskot- átkozódtam.
- Azt sem tudod kik voltak- próbált józanul érvelni Henry.
- Szerintetek kinek van egy skorpió tetoválva a nyakára?
Öten mondták egyszerre: Viktor Heins.
- Az a szemét kurafi- csapott a levegőbe Niklas. - Csak kapjam el. Szétmorzsolom a t....
- Higgadj le haver- csitította José.- Tartalékold az erődet!
Mivé lett a világ? Egy forró vérű mexikói csitít egy hidegvérű skandinávot. Billy Williams lépett be az ajtón.
- Mostantól védőőrizet alatt vagy- Egyből a lecsóba.- Két katona mindig itt áll majd az ajtód előtt.
Fukida hiénákat megszégyenítő hangon röhögött fel.
- Azok is katonák voltak, akik rátörtek és ki akarták nyírni.
- Majd mi váltjuk egymást mellette- ajánlkozott Henry. A többiek buzgón bólogattak.
- Nektek más dolgotok lesz- törte le a lelkesedésüket az őrnagy. - Át kell dolgoznotok a mentőakciót öt személyesre.
- Mire gondolsz? -adtam az ártatlant.
- Nekem ne akarjátok bemesélni, hogy nem gondolkodtatok el azok, hogyan hozzátok ki Robertet. Azok nem is ti volnátok.
Ilyen rövid idő alatt egész jól kiismert minket.
- Egyébként zöld utat kaptatok. De számítsatok rá, hogy DJ nem megy.
- Dehogy nem megyek- dühöngtem.
- Már pedig te ezzel a lábbal maradsz itthon a seggeden- parancsolt rám José. Nocsak. A nyúl viszi a puskát?
- Hékás- tiltakoztam. - Ez lázadás.
- Egy fittyfenét. Ez józan ész.
Láttam Billy arcán. hogy valamin erősen gondolkodik.
- Köpd ki őrnagy mielőtt gyomorfekélyed lesz!
Némi habozás után az ajtóhoz lépett és becsukta. Ebből már sejtettük, hogy bizalmas lesz a dolog.
- Tudom, hogy eleinte egy seggfejnek tartottatok.
- Ugyan dehogy- tiltakozott Fukida kicsit hevesebben a természetesnél.
- Az egyik leghasznosabb képességem, hogy látom, ha hazudnak nekem. De nem haragszom.
Közelebb lépett és lehalkította a hangját.
- Bennetek teljesen megbízom ezért őszinte leszek.
- Éppen ideje volt- okvetetlenkedett Henry.
- Pofa be- ripakodott rá José.- Figyelünk.
- Szóval. Először is nekem nem ez a valódi nevem.
- Valahogy sejtettem- bólintottam.- Nincs az a kitekert humorral megátkozott anya, aki William Williamsnek kereszteli a fiát. Szóval hogy is hívnak valójában
- Kösz.- vigyorodott el Billy- Az eredeti nevem Peter Bullings.
Mind a hatan egyszerre hördültünk fel. Peter Bullings, vagyis a "Pitbull". Nem véletlenül kapta ezt a becenevet. A katonai nyomozóhivatal leghírhedettebb kopója. Ha egyszer rákattan egy ügyre, addig nem nyugszik, míg meg nem oldja és úgy hírlik, nem válogat az eszközökben. Viszont, aki a barátja, azért a tűzbe megy. Na azért még seggre nem esünk tőle. Vagyunk mi is olyan jók, mint ő.
- Szóval te lennél Pitbull ezredes?- hümmögött Niklas és alaposan szemügyre vette az előtte álló Petert.
- Niklas! Ne légy bunkó.Szerintem az ezredes mindent el fog nekünk magyarázni- mondta Andy és sokat mondóan dőlt az ajtófélfának.
-Srácok.-csitítottam őket- Szerintem ehhez már semmi hozzá fűzni való nincs. Vagytok olyan okosak, hogy magatoktól rájöjjetek mindenre. Egyébként is nincs nektek valami dolgotok?.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése